Telelésre készülnek a kártevők és a kórokozók!

Szent Mihály napja a népi hagyomány szerint a nyáron legelőn tartott állatok behajtásának a napja. Ettől a naptól kezdve az őszi időjárást gyorsan válthatja fel a hideg. Erre készülnek a növények kártevői és kórokozói is. A házak zugait keresik fel ilyenkor a már jól ismert harlekin katicák, vagy a rendkívüli módon elszaporodott és több gazdanövényen megjelenő zöld vándorpoloska is. A fák kéregrepedéseiben keresnek téli menedéket a gyümölcsmolyok közül néhány.

Az almamoly hernyó állapotban telel át a kéregtől védett helyen, hasonlóan, mint a tarka szőlőmoly, amely báb állapotban teszi ugyanezt a szőlőtőke kérge alatt. A barackmoly lárvája a hajtások végében saját maga készítette járatban várja a tavaszt. A kártevők nagy része a talaj védelmét választja a hideg ellen. A cseresznyelégy bábja a talaj felső rétegében vészeli át a téli hónapokat, de a májusi cserebogár lárvája a csimasz a mélyebb rétegekbe ássa be magát, miközben a talaj hőmérséklete hűlni kezd. A burgonyabogár a tél beálltával sekélyen, 10-30 cm mélyen, kifejlett bogár állapotban telel át.

A talajban, hajtásokban, vagy kéregrepedésekben telelő kártevők mellett vannak azonban olyanok is, amelyek kevésbé védetten a növény hajtás elágazódásaiban bújnak meg a télen. A levéltetvek közül az őszibarack levéltetű is így telel. A rügyek megfelelő téli menedéket biztosítanak a szőlő levélatka, vagy bizonyos levéltetű fajok számára. A rügy védelme a téli túlélést biztosítja nem csak az említett kártevők, de kórokozók számára is. Az almafa lisztharmat, a szőlő lisztharmat is itt telelhet és tavasszal a rügyfakadáskor, ha az időjárás alkalmassá válik, megkezdi szaporodását. A szőlő lisztharmat telelésének másik és egyben meghatározóbb módja a nyár végétől a leveleken képződő áttelelő képletekkel történik.

A telelő alakokat a csapadék juttatja a kéregrepedések közé. Az idei évben járványos fertőzéseket okozó szőlő peronoszpóra telelő spórái a lehullott leveleken maradnak fenn a tél folyamán. Az őszibarack tafrina a vesszők felületén vészeli át a hideg időszakot, míg a meggy monilinia a fertőzött hajtásokban telel át. A téli és a tavaszi időjárástól függ, hogy az ősszel nyugvó állapotba kerülő károsítók milyen intenzitással lesznek képesek újra fertőzni. Életképességüket az őszi, de legfőképp a tavaszi lemosó kezelésekkel gyengíthetjük. Az ősszel lehulló növényi maradványok, levelek összegyűjtésével, megsemmisítésével gyéríthetjük a felhalmozódott telelő kórokozó tömeget.

A telelő levéltetű tojásokat olajos lemosó szerrel (pl. AGROKÉN, vagy OLAJOS RÉZKÉN) pusztíthatjuk el.

Válaszolunk kérdésére

Válaszolunk kérdésére

Szezonális ajánlatunk - Borkén

Szezonális ajánlatunk - Borkén