Csapadékos nyáron és ősszel díszfáinkon is felszaporodhatnak azok a kórokozók, amelyek a lombozaton élősködve gyengítik a fákat. Felszaporodásukra a levelek elszáradhatnak, vagy korai lombhullás következhet be. A leggyakoribb betegség a lisztharmat, amely tölgyön, juharon, vadgesztenyén, platánon, szivarfán, kőrisen is megjelenhet. Szürkésfehér telepeiről könnyen felismerhető. Elszaporodása ellen az első megjelenésének az idején elvégzett gombaölő szeres kezelésekkel védekezhetünk.
Az őszi időszakban a fák állapota, a fertőzés mértéke dönti el, hogy a védekezés meddig lehet indokolt. Szilfák betegsége a szilpusztulás, amely a vegetáció bármely időszakában megtámadhatja a fákat, cserjéket. A betegség a fa szállítószöveteiben szaporodik fel, de a fás részbe való bejutását szúbogarak segítik elő. A gomba hatására az ágak, törzs keresztmetszete elszíneződést mutat. A pusztulási folyamat legtöbbször gyors lezajlású. Abban az esetben, ha a tuján, cipruson, borókán egy-egy hajtásvég leszáradását látjuk, amelyek látszólag megtörve lógnak az ágvégeken, akkor a hajtások átvizsgálásakor a borókaszú kártételét találhatjuk meg.
A szúbogár a vékony, majd vastagabb ágakba rág, amely lassan elszárad. Akkor fordul elő a jelenség, ha a fa valamilyen okból kifolyólag legyengült és a bogarak kártétele jelentős gyantatermelés nélkül akadálytalanul kezdődhet meg. Ha ilyen járatokat tartalmazó, száradó hajtásokat találunk, azt távolítsuk el és semmisítsük meg a kártevővel együtt.
Az ősz folyamán a lehullott lombozat megsemmisítése, a beteg növényi részek elégetése fontos és eredményes lépés a jövő évi fertőzések, vagy kártétel megelőzésében. Ezért a gyümölcsfák lombozatával együtt a lombhullató díszfák lehullott leveleit is érdemes összegyűjteni, komposztálni, vagy a beteg ágrészeket megsemmisíteni.
